Fókuszban „az eltéphetet - Fricz Tamás,Magyar Hírlapban,Marsi Anikó,Medgyessy Special Agent Bond,Menyhárt Jenô,Jeles András,Mrozek-alapú Mosoly Birodalma,Hamvas Béla,Hajnóczy Péter,Hajas Tibor,Latinovits Zoltán,Latinovits Zoltánhoz,Bogár László,Bibó István, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fókuszban „az eltéphetet

2008-05-03 18:14:40, szombat

	Fókuszban ,,az eltéphetetlen hálózat" 2008 máj. 3. Örömmel üdvözöljük Fricz Tamás megjelenés előtt álló tanulmánykötetét a ,,ballib" értelmiségről ,,Rendszertámogatás. Társutasok az őszödi úton" címmel. A Magyar Hírlapban megjelent ízelítő alapján ígéretes anyagra számíthatunk, melynek kultúra formáló hatása forradalmi lehet, illetve, akárhogyan is nézzük, egy forradalom, szellemi pezsgés visszamenőleges tengelyét alkothatja. Bizony rájár a rúd a szoci-szdsz-es körökre, ahogy az index olvasók kedvence, Marsi Anikó mondaná, fókuszban a "ballib"zóna. Az SZdSZ-nek elromlott a varázspálcája, és egy ugyanolyan folyamat középpontjában találja magát, mint annak idején az MSZMP-sek, mind az SZDSZ, mind a folyamat kísérteties hasonlóságot mutat egy körrel ezelőtti elődeihez. Fricz Tamás ízelítő cikke nem okoz sokkszerû felismeréseket, flasheket olvasóinak, ennek oka azonban leginkább az, hogy ma még kizárólag olyanok olvassák, akik nyitottak a nem-hivatalos, nem-pártállami valóság befogadására, megismerésre, sőt, ez a kedvenc szellemi időtöltésük. Pont mint annak idején. A 80-as évek közepén az emberek, fiatalok egyre másra kezdetek el arról beszélni, hogy mennyire rossz ez a rendszer, illetve, hogy mekkora hazugság, történelem-hamisítás, népvakítás, katonai és rendőri elnyomás, ócska, nevetséges kultúra, micsoda korrupt és lepusztult nagykutyák és kiskutyák uralkodnak az országban. Egy BBC híradóban végül megjelent egy 20 perces mûsor, amelyben kimondták: Magyarországon már senki sem hisz a kommunizmusban. Ekkorra az intellektuális underground már egymillió alkalommal vágott léket ezen a bomlott rendszeren, ezen a kapzsi és agresszív kommunisták (Lenin, Kun Béla, Sztálin, Rákosi, Kádár és társaik) által fabrikált primitív léggömbön, és az elvtársak sorsa már ezerrel megpecsételődött. Utólag visszatekintve a rendszer legnagyobb fegyvere a nonstop és agresszív dezinformációs gépezet, hazugsággyár, és a korrumpált / korrumpálódott kiváltságosok "a rendszer szép és jó" - szlogenû felülről megrendelt muzsikája volt, amely utóbbi mint a Titanic zenészei, az utolsó percig szolgáltatta a szórakoztató zenét - a nép kábítása, szocializálása érdekében. Ezalatt odafönt, még felsőbb parancsra a fürge lábú Medgyessy Special Agent Bond módján dolgozott társaival a szocializmus átmentésén - belátva, hogy az a fránya szabad piac tényleg nélkülözhetetlen, és hogy a végtelen pénz nyomtatással csak egy lezárt határok mögötti katonai diktatúra jutott volna osztályrészül kényelemhez szokott elnyomóinknak. Hogyan és miért omlott össze az a rezsim? A válaszhoz elég megvizsgálni az 1956-os eseményeket. A magyar fiatalok és idősebbek között futótûzként terjedtek a gondolatok, Szegedről, a BME épületéből, és az egész országot szempillantás alatt a forradalom állapotába juttatták. Magyarország szocializmustól sújtott történelmét megismerni egyet jelent elindulni az 1956-os eseményektől, és elérkezni 2006-ba, onnan pedig 2008-ba (az utóbbi két év már külön fejezet, a lassított és késleltetett összeomlásé). 1956-ot véres Kádári terror követte, ami anélkül tûnt át a békés, szocreál békeidők ugyancsak Kádári aranykorába, hogy a terrornak akármilyen formában is vége szakadt volna. Innentől, a többi ... néma csend. Ez a néma csend két komponensû. Egyrészt beizzították a hazugsággyárat, karhatalmi, szocialista propagandát, amely a népet folyamatosan ellátta egy rácsos ablakhoz tolt küblire álló politikai fogoly perspektívájával (Jeles-Mrozek), Népszabadság, Magyarország, HVG and co. Másrészt, ezzel egy időben beindították a gondolatáramlás blokkolására szolgáló gondolat-elnyelő rendszert, hogy az, ami 1956-ban megtörtént, még egyszer ne következhessen be. A hazugsággyár, szocialista propaganda gépezet mûködése egyszerû, mindenki által áttekinthető terület, bár ennek ellent mond az, hogy ugyanez a gépezet ontja a mai napig (HVG, Népszabi, Népszava, etc) ugyanannak az elitnek az agresszori hatalmát szolgáló hazugságokat. A hazugsággyár mellett sokkal érdekesebb a gondolat-elnyelő rendszer beindítása, aminek a lényege nem csupán a puha terror, hogy aki másképp gondolkodik, azt kiemelik a tömegből, lejáratják, megbélyegzik (mielőtt bebörtönzik vagy tönkre teszik), hogy a balatoni nyaralásukat, trabantjukat és gulyásukat, húslevesüket élvező szocialista polgártársak úgy tekinthessenek e társaikra, hogy "mások", és azt mondhassák, "azért biztosan elkövetett valamit", "nem hinném, hogy csak úgy bebörtönöznék", "nem kellett volna annyira ugrálnia", stb. Ugyanez ismétlődik 2006-ban, a véres rendőri terror idején, amikor a média azzal volt tele, hogy "minek mentek oda, nem kellett volna annyira ugrálniuk"- az, hogy honfitársaikat megverték, megkínozták, senkit sem érdekelt - a fentről vezérelt közegben. A gondolat-elnyelő, gondolat-áramlás csillapító rendszer nem valami rafinált találmány (ezek a késsel villával ismerkedő civil ruhába bújtatott diktátorok sosem lennének képesek ilyenre), hanem egy felülről lefelé tolt félelem nyomása alatt bekövetkező automatikus kontra-szelekció, mondhatni mutáció. A végeredmény egyszerû, és magát a folyamatot is le lehet írni egyszerû szavakkal: egy hamis (korrupt, hibás) értelmiségi közeg kitenyésztése. Hogy mûködik a tenyésztés? Adva van egy "célkitûzés", bizonyos tulajdonságok gyûjteménye. Ennek szellemében az alomból azokat az egyedeket tartják meg, azoknak adnak lehetőséget az élethez, amelyek e tulajdonságokkal rendelkeznek, a többieket kiszelektálják. Nézzük csak meg a '80-as évek bármely filmjét, mindegyikben annak lenyomatával találkozni, hogy senki nem tud semmi biztosat, nem nagyon lehet beszélni, vannak dolgok, amiket mindeni tud, mert a madarak ezt csiripelik, kimondani azonban nem, max körbeírni szokták, lehetnek változások (amik fenyegetőek), félszavakból is megértjük egymást, etc, etc ... A '80-as évek mûvészete nagyon intenzíven reagálta le ezt a nyomott, lefojtott kommunikációjú kultúrát: szinte minden kifejezésbe beleképzeltek - mind az alkotók, mind a befogadók egy erős politikai töltetet, s így egy olyan szám, mint a Várna egyszerûen katartikus élményt jelentett, hogy az Agyamban kopasz cenzor ül-t ne is említsük, amely a durva jelenséget (élvonalbeli mûvészekhez méltó módon) a lehető legpregnánsabban fogalmazza meg. nem is árt ide-idézni: Szabadíts meg Agyamban kopasz cenzor ül Minden szavamra ezer fül Valaki helyettem gondolkodik Valaki helyettem távozik Nem nyerhetek, nem veszthetek Ha nem leszek, hát nem leszek Szabadíts meg a gonosztól! Szabadíts meg a gonosztól! Bevettünk minden dumát Viseljük a dögcédulát Szavainkat elcseréltük Morzsáinkat feléltük Nem nyerhetek, nem veszthetek Ha nem leszek, hát nem leszek Szabadíts meg a gonosztól! Szabadíts meg a gonosztól! Ez még nem a halál, ez még nem a halál Minden nap újra erre jár Ahány arc, annyi félelem Elveszett a közérzetem Nem nyerhetek, nem veszthetek Ha nem leszek, hát nem leszek Szabadíts meg a gonosztól! Szabadíts meg a gonosztól! Agyamban kopasz cenzor ül Minden szavamra ezer fül Valaki helyettem gondolkodik Valaki helyettem távozik Nem nyerhetek, nem veszthetek Ha nem leszek, hát nem leszek Szabadíts meg a gonosztól! Szabadíts meg a gonosztól! (Menyhárt Jenô dalszövege) ------------------------------------------- Ezalatt a rendszer egyre burjánzott, a gondolat-áramlást blokkoló, fojtó közeg kitenyésztése pedig nagyban virágzott. Fiatalok és idősek, tanárok, diákok arról beszéltek napi gyakorisággal, hogy a Népszabadság nem is annyira, de a Magyarország azért mégiscsak kritikus, azért megmondják a dolgokat, megfogalmaznak némi kritikát a párttal kapcsolatban. Az érdekesség az, hogy a rendszerben egy szinttel feljebb lévők mindig arról győzték meg az alattuk lévőket (diákok, gyerekek, beosztottak), hogy a rendszer rossz - de mûködőképes, és a hibákat pedig ki lehet javítani. Ez az üzenet azzal volt egyértelmû, ugye, hogy persze, igazad van, de ez csak egy kiragadott részlet, egy hiba, ami nem tekinthető az egész rendszert érintő kritikának. Ez gyakorlatilag a gondolat-áramlás elfojtó közeg mûködésének lényege: érinthetetlenné tenni a rendszert. Ha egy tanár valami rendszer-kritikára hasonlító dolgot mondott diákjainak, például egy egyszerû tényt közölt velük, amely egy ponton leleplezte a szocialista rendszer hazugságait, utána évekig retteghetett, hogy az adott diák esetleg ezt szüleinek, barátainak, ne adj isten az érettségin vagy egy tanfelügyelő jelenlétében visszamondja, és akkor a tanár jól bajba kerül. A '80-as évek végére ez a gondolat-áramlás elnyelő közeg annyira behálózta a kultúrát, beleértve a bíróságokat (lásd a FIDESZ ûttörő perét Orbán, Fodor, Szájer vezetésével, amikor a bírónő kitiltotta a sajtót, és nem tudott a fiatal demokraták szemébe nézni), hogy egy rendszerváltás nemcsak a gazdaságra, de a kultúrára is ráfért már. Jeles András imént felemlített mûremeke, a Mrozek-alapú Mosoly Birodalma az utolsó politikai fogolyról, aki úgy döntött, ő is csatlakozni akar a társadalom vidám többségéhez, szó szerint korszakos mû: egyrészt leleplezi, hogy a húsleves-szocializmus véreskezû diktatúra, másrészt megfogalmazza azt is, hogy a rendszer gyakorlatilag győzött, mert már mindenkit bedarált, és nemcsak az emberek fogytak el, de az ok is, ami miatt érdemes lenne ellenállni. A rendszer tökéletesre csiszolódott: adva van a kiváltságosok rétege, a nép feje felett sok emelet magasságban, a nép számára ugyanolyan elérhetetlen módon, mint ahogy az ókori Egyiptomban az uralkodókat istenekként tisztelték. Ez a kiváltságos réteg Szilveszterkor a lepusztult lakások, otthonok kéken villódzó képernyőjén bohóckodott, hogy a nép az elégedetlenségét pálinkába és sörbe és fojtsa, ahelyett, hogy politizálnának. Év közben pedig részesült abban a Magyar valóságban, amely számukra olyan volt, mint egy darabka nyugat: drága autókkal, fényûző élettel, időnként külföldi utazásokkal, kiváltságokkal. A kiváltságosok kultúrája a népi demokrácia színjátékába burkolt állami kultúra volt (ehhez képest indult be az alternatív kultúra, amely a '80-as évek számos kitûnő mûvészének vezetésével olyan kulturális hullámmá változott, amilyenre a magyar történelem nem tud visszamenőleg példát felmutatni - talán az egy darab Nyugat-ot kivéve). A kiváltságosok egy idő után maguk válogathatták meg, hogy kiket vesznek be/fel a saját klubjukba. Ez a fiatal tehetségek felfedezése vagy a nép fiai közül való kiemelés módszerével kezdődött, később pedig már a haverok haverjainak, gyerekinek klubba való befogadására módosult. A tûz, a tûzhöz közeli pozíciók, a VIP zóna helyeinek osztogatásával épült ki lefelé a hûbéri többdimenziós lánc - hálózat. Aki bent volt (mint ma is), annak a gondjai egy életre megoldódtak, és annak a Magyarországnak, annak a Budapestnek a lakosává vált, amely a legeslegtöbb ember számára elérhetetlen volt. Aki bent volt, meg kellett, hogy becsülje magát - mert a Lenini-Sztálini hatalomféltő rettegést felülről rátolták a hûbérencekre is, és mindenkinek féltenie kellett, meg kellett becsülnie azt a kegyet, amit a rendszer gyakorolt vele szemben (mi másért lehetett volna annyira érdekes a hétköznapi emberek számára a római császár-leszámolásokat adaptáló Képzelt riport egy amerikai pop fesztiválról?). Ha valaki kegyvesztetté vált (volna), kiûzték (volna) a paradicsomból, és élhette (volna) a pór nép keserves életét, arcának verejtékével keresve kenyerét. Hamvas Béla, Hajnóczy Péter, Hajas Tibor nem voltak kiváltságosok, Latinovits Zoltán sem, pedig mint zseniális mûvész mégis bekerült a kiváltságosok zónájába, ahol egy irigy kiváltságos, MGP ráakaszkodott, és inkognitóban keserítette meg a diktatúra eszközeit felhasználva a nagy mûvész életét. Az alkoholista, öngyilkos vagy/illetve titokzatos körülmények között öngyilkosságot elkövető zseniális mûvészek kultúrája élő máglyaként, égő csipkebokorként maga volt a rendszer legmagasabb szintû, tetemre hívó kritikája, vádirata. A kitenyésztett és folyamatosan ellenőrzött értelmiségi réteg az erőszakos elnyomó rendszer vér-mentes, békés nyomaték-átvivő eszköze lett. Ez a közeg egy félvezető. Egy központi impulzus vezérli, és annak megfelelően, hogy valami "rendben van" vagy sem, valósít meg áthatolhatatlan gondolat-blokádot, vagy éppen gondolat-vezető közeget. A szinkronjelet felülről egyszerre küldik a mértékadó szócső-orgánumokon (pl. Népszabi), és a hûbéresi hálózaton keresztül - orálisan lefelé. A közeg részecskéi, ha állásfoglalásukkal a rendszer kedvében akarnak, járni (ami a pozitív jövőképhez szükséges), ha figyelembe veszik a rendszer akaratát, akkor haza játszva, spontán támogatni fogják azt, úgy, ahogyan az adott pillanatban éppen szükséges. Olyan ez, mint egy Kínában előadott tömeges zászlógyakorlat, ahol minden sejt, minden részecske tudja a dolgát, megtalálja a vezérlés rá vonatkozó parancsát, és úgy tesz, ahogyan kell neki, annak érdekében, hogy ne lefelé zuhanjon a semmibe, hanem felfelé törekedjen az egzisztenciális hierarchiában. A "rendszerváltás" nevû hatalomátmentő szemfényvesztő trükk ezt a közeget nem hagyta lebomlani. A szokásos csatornákon sosem érkeztek meg a "game over" üzenetek, így tulajdonképpen, mindenki maradt a helyén, mint sok japán katona a háború után. Aztán rövid szünet után ismét beindultak az üzenetek, és a közeg felvehette fonalat, ott, ahol abbahagyta. Jellemző módon (sok mindent megmagyaráz) a rendszerváltás pillanatában az SZDSZ volt a legserényebb a titkos aktákhoz való hozzáférés terén, amivel megváltották a jegyüket a 2000-res évek információs kultúrájába. A hatalomátmentés első 4 éve érdekes sztori, ez a mi Kennedy gyilkosságunk. A magát épen átmentő hatalom a holdudvarnáak, félvezető közegének 15 000 (nem 1500, hanem 15 000) lakást osztott ki (lásd Júli akták), és erre is csak 2008-ban derült valamilyen mértékben fény, de a hatalom akkori és mostani birtokosai meg akarják semmisíteni a bizonyítékokat (lehet, hogy épp e percekben nyomják be az iratmegsemmisítőbe). Ugyanez a közeg kicsit érthető módon kapott hisztérikus rohamot, amikor 1998-ban a FIDESZ jelezte, hogy felszámolják a szocializmusból átörökölt ismeretségi struktúrát, és mindenki lecserélheti a telefonkönyvét. A kis gondolat-áramlást elnyelő félvezető közeget, amely egy új kiváltságos kultúra felső tízezrét alkotja, és gyakorlatilag érintetlen módon ugyanaz maradt, mint a szocializmusban, páni félelemmel töltötte el ez a hír, s ha valakit mégsem, az továbbra is a kitaszítás rémével nézhetett farkasszemet. A kitaszítás továbbra is páni félelmet okoz, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy saját erőből nem igazán tudna senki sem megállni a lábán - az ember arcának verejtékével elkövetett kísérletek a boldogulásra Magyarországon sosem tudnának olyan sikeresek lenni, mint egy a rendszer által támogatott karrier. Amerikában, ott igen, ha valaki akar boldogulni, nekivághat a rögös útnak, mégpedig abban a tudatban, hogy akár sikerülhet is. Nálunk ez egy járatlan utat jelent, a szocialista rendszerből ismert non-vip zónát, ahol építhetsz hidat, mint kétkezi munkás, lehetsz könyvtáros, de mindez csak vergődés lesz, egy nem-támogatott létforma a rendszer akaratával szinkronban úszó pályatársakéhoz képest. Egy szó, mint száz, senki sem szeretne kiesni a hatalom kegyeiből, és ebbe a non-vip zónába kitaszítva élni. a félelem az elnyomás kapuja Ezt a racionális félelmet gerjesztik és transzformálják központilag egy fasizmustól való rettegés alakjába. Minden értelmiségi olyan szinten retteg a fasizmustól Magyarországon, hogy e félelmének bármely csütörtök- vagy péntek este hangot ad nyilvánosan. Ezek a megtévesztett emberek automatikus SZdSZ szavazók - lévén az a fikció, hogy az SZdSZ kiáll az emberi jogokért - szemben a többi hataloméhes, fasiszta párttal. A fasizmustól való rettegés egy EU államban, 2008-ban eléggé valószínûtlennek tûnhet, ám lévén ez a közeg egy kiváltságos közeg (akkor is, ha tagjai közt nem kevés Latinovits Zoltánhoz hasonló nem korrumpált mûvész, tudós, közember található), a kiváltságosság állapotából adódó lelkiismeret furdalás-szerû feszültséget nem nehéz egy közegüket célzó réteg-gyûlölettől való rettegésbe átvezetni (mint félelem az elnyomott, kizsákmányolt tömegtől, a csőcseléktől, akik dühösek, mert ők ki vannak zárva a palotákból és a luxusból). Mindez egy tudatos pszichológiai zsarolás eredménye. A hatalom azzal zsarolja őket, hogy nem lennének sehol a rendszer támogatása nélkül, és hogy ezt bármikor meg is tapasztalhatják, ha nem jól viselkednek, ugyanakkor elhihetik azt is, hogy ez a fenyegetés, a rendszerváltás réme (amire minden Népszabi olvasó úgy tekint, hogy aki rendszerváltást sürget, követel, az "vért akar") egy új fasizmus, egy Holokauszt, egy népirtás eljövetele lenne. Pszichológiailag úgy van ez, hogy könnyebb együtt félni egy hatalommal, félni a közös ellenségtől, mint egyedül nézni szembe mind a hatalommal, mind azokkal az ismeretlenekkel, akiket a hatalom durván elnyom. Könnyebb a hatalom ellenségeit szisztematikusan (system-tematikusan) antiszemitáknak, meleg-elleneseknek, potenciális tömeggyilkosoknak látni, mint azzal a zsaroló váddal szembenézni, hogy te is nyúltál a közösből. Ez a zsarolás az MSZP-szavazó nagymamákra is nagy hatással van, akik úgy érzik, csomó jót kaptak érdemtelenül a szocializmusban, és félnek, hogy ha egy rossz szót szólnának, valaki visszavenné tőlük, és lejáratná őket. Egyszerre paradox és tragikus, mennyire könnyû ártatlan emberek lelkiismeretére hatni, és menyire lehetetlen azokéra, akik nem azok. A magyar értelmiség mint közeg érintetlenül masírozott át a rendszerváltás nevû határon, és azóta újabb és újabb körökben fonódtak össze a régi-új hatalommal. 2006 a bukás éve, azóta az összeomló neo-szocialista birodalom az összes szálon próbálja magával együtt a mélybe vinni az értelmiséget, akik egyre nagyobb gyakorisággal kénytelenek egyre durvábban kiállni a hatalom mellett, nyilvánosan korrumpálni magukat, mint azok, akiknek egy keresztapa éveken át kedvezett, és csak annyit kért, hogy egyszer majd egy szívességet az illető is tegyen meg viszonzásként. Közben a közeg egyre intenzívebben félvezető, a haverok és azok haverjainak hálózata a földet többször körbeérné, Magyarországot pedig mozgásképtelenné tette. Ha felbukkan egy olyan ügy, mint a K&H bank botránya, megtehetik, hogy ki sem nyomozzák. Nem lesz senki, aki számon kérje őket. Sem a sajtó, a média, akik az SZDSZ baráti körét alkotják a kiváltságosok VIP zónájában, de még az emberek sem, mert mindannyian a fasizmus rémétől (a szocializmusban az atomháborútól kellett rettegni, most a fasizmustól) félnek ők is. Végeredményként egy együtt lélegző masszát kaptunk, a jelet a rendszer odafentről továbbra is két csatornán küldi, a haveri-ügynöki szájról-szájra útvonalon és a mértékadó Népszabi & tsai csatornákon, az értelmiség, a kiváltságosok és az őket támogató maradék szavazók pedig szinkronban emelgetik zászlóikat a nagy gyakorlat során, együtt, egy emberként engednek át vagy tartóztatnak fel gondolatokat, ahogy azt felülről diktálják nekik. A kommunikáció lelassul, majd befullad, mint az index.hu fórumain, ahol a sok cenzor és fizetett rendszert éltető hozzászóló annyira elburjánzottak, hogy többjük már kénytelen ál-kritikákat is megjelentetni, hogy legalább a látogatottság látszatát fenntartsák. A korrupció felzabálta az index fórumot, és átterjedt az indymedia-ra, ahol most már ugyanaz a közeg gyakorolja a cenzúrát - hisztérikusan, a szabad gondolat-áramlásnak látszat-esélyt sem adva. Ugyanaz az ország, ugyanazok a módszerek, ugyanaz a háború - a társadalom, az emberek, a boldogulás, a demokrácia, a gondolatok szabad áramlása ellen. Egy kretén vízbe fojt egy kiscicát, hogy megnyerjen egy filmszemlét, a zsûri ráharap, Magyarország nevében kitüntetik a kretént, aki lebukik, de soha senki sem határolódik el az egésztől, mert a rendszer félvezető, és a párt felülről küldheti a vezérlő impulzusokat. Elmész a Víg Színházba, egyik rendező a másikat szerepelteti a darabjában, és fordítva, MGP pedig továbbra is ontja cikkeit, mintha le sem bukott volna, az SZDSZ pedig mûvészeti palotában tartja kampány-gyûlését. Az olyan gondolkodókról pedig, mint Bogár László vagy Fricz Tamás vagy épp Bibó István a rendszer alsó-osztályú hûbérencei non-stop ontják a "Bogár László hülye" és a többi - szocializmusban bevált típusú véleményközléseket. Ez a gondolat-áramlás blokkolásán alapuló rendszer most, 2 évvel a bukás után kezd megrepedezni, összeomlani, ripityára törni, ezer darabra széjjel, mert ha az ostoba fajankók nem is tudták, a gondolatok áramlását sosem lehet feltartóztatni, és valóban, akárhova nézzük, akárhova fordítjuk a fejünket, újabb és újabb forrásokból tör elő ugyanaz a gondolat, ezernyi formában: nem volt rendszerváltás - stop; de eljött az ideje- stop; az értelmiség korrupt - stop; az antiszemita kártyát ideje bezárni a vegyi fegyverek közé- stop; az SZDSZ a legdurvább jelenség Magyarországon - stop; ezt az MSZP-SZDSZ bandát meg kell állítani - stop; http://magyarcentrum.hu/pub/0805/unbreak2/

0 komment , kategória: Általános

Címkék: tulajdonságokkal, nélkülözhetetlen, szisztematikusan, elégedetlenségét, pszichológiailag, mozgásképtelenné, tanulmánykötetét, perspektívájával, legpregnánsabban, iratmegsemmisít, hatalomátmentés, szocializmusban, szocializmustól, transzformálják, rendszerváltást, pályatársakéhoz, antiszemitáknak, csipkebokorként, szocializmusból, tapasztalhatják, ismeretlenekkel, zászlógyakorlat, érinthetetlenné, áthatolhatatlan, magyarországnak, egzisztenciális, végeredményként, lelkiismeretére, gondolatáramlás, kiváltságokkal, tekinthessenek, politizálnának, telefonkönyvét, megfogalmaznak, következhessen, intellektuális, eltéphetetlen hálózat”, szoci-szdsz-es körökre, index olvasók, ugyanolyan folyamat, folyamat kísérteties, körrel ezelõ, kedvenc szellemi, 80-as évek, intellektuális underground, bomlott rendszeren, elvtársak sorsa, rendszer legnagyobb, rendszer szép, utolsó percig, szórakoztató zenét, fürge lábú, Fricz Tamás, Magyar Hírlapban, Marsi Anikó, Medgyessy Special Agent Bond, Menyhárt Jenô, Jeles András, Mrozek-alapú Mosoly Birodalma, Hamvas Béla, Hajnóczy Péter, Hajas Tibor, Latinovits Zoltán, Latinovits Zoltánhoz, Bogár László, Bibó István,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]